A tolmácsolás felhasználói, politikusok, újságírók, konferencia-résztvevők stb. szintén gyakran említik meg a tolmácsolást, vagy mondanak róla negatív vagy pozitív értékítéletet. Több tolmács vállalkozott arra is, hogy nyugdíjba vonulása után megírja emlékiratait, többek között Hitler tolmácsa Paul Schmidt is Statist auf diplomatischer Bühne(1968) címmel. Ezek a könyvek azonban elsősorban az eseményekre német tolmács és a személyekre koncentrálnak és nem magára a tolmácsolásra. Ebben a sorban említendők A. H. Birse Memoirs of an Interpreter (1967), Charles E. Bohlen Witness to History 1929-1969 (1973), Eugen Dollmann Dolmetscher der Diktatoren (1963), Robert B. Ekvall Faithful Echo (1960) és Vernon Walters Silent Missions (1978) című műve. Mindegyik mű nagyon érdekes és számos hasznos ismerettel szolgál a leendő tolmácsok és tolmácsolás iránt érdeklődők számára, nem tekinthetők azonban tolmácsolástörténetnek a szó tudománytörténeti értelmében.

A tolmácsolás fajtái

A különböző tolmácsolásfajták áttekintésére és rendszerezésére először a lipcsei iskola vállalkozott Otto Kade vezetésével a 70-es évek végén és a 80-as évek elején. Kade 20 ker német tolmács holisztikusan közelített a nyelvi közvetítéshez, azonban a tolmácsolás tudományos igényű vizsgálatát önmagára is fontosnak tartotta.

A tolmácsolás kategorizálásával kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyakorlat és a köznyelv számos tolmácsolásfajtát különböztet meg, mint pl. kabintolmácsolás, konszekutív (követő) tolmácsolás, filmtolmácsolás, szinkrontolmácsolás, kísérő tolmácsolás, konferenciatolmácsolás, bírósági tolmácsolás stb., azonban ennek során rendkívül következetlenül alkalmazza a különböző német tolmács klasszifikációs kritériumokat. Hol a hely alapján történik a különbségtétel, ahol a tolmácsolás folyik (kabintolmácsolás), hol a kommunikációs esemény alapján (konferenciatolmácsolás, tárgyalás-tolmácsolás), hol a forrás- és célnyelvi szöveg időbeli viszonya alapján (konszekutív és szimultán tolmácsolás), hol a tolmácsolás iránya alapján (bilaterális és unilaterális tolmácsolás), hol a tolmácsolandó szöveg alapján (filmtolmácsolás, műszaki tolmácsolás) stb. (Kade 1967).

Érdekes megfigyelni, hogy a különböző szempontok alapján lehetséges tolmácsolásfajták közül mindig csak néhány a legelterjedtebb, ezekről a köznyelvben is gyakran hallani, a kevésbé használatos fajtákra a köznyelv nem alkot külön elnevezést. Az egyes nyelvterületek, ill. kultúrkörök között nagy különbségek vannak az egyes tolmácsolásfajták gyakorisága és elterjedtsége tekintetében.

A szociális és az összekötő tolmácsolás

Azokban a jóléti országokban, ahol jellemzően nagy a bevándorlás, ahol sokan igyekeznek megtelepedni, mint pl. az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában, a legelterjedtebb és leginkább ismert tolmácsolásfajta az ún. „community interpreting” (közösségi vagy szociális tolmácsolás), az állami hivatalokban az ügyintézés során, az egészségügyi ellátásban, az oktatási intézményeknél stb. biztosított tolmácsolás.

Ennek a kommunikációs helyzetnek nyilván mások a jellemzői, mint pl. két üzletember vagy két politikus közötti tolmácsoláskor. Ausztráliában az egyetemeken pl. külön kurzusokat szerveznek leendő szociális tolmácsok számára. Fontos jellemzője ezeknek a helyzeteknek a gyakori váltás, a rövid kérdések és rövid válaszok egymásutánisága, ezt a fajta tolmácsolást nevezzük „liaison interpreting”-nek (összekötő tolmácsolás). Az ausztrál Gentile a szociális és konferenciatolmácsolás közötti különbségeket a következőképpen határozza meg: a szociális tolmács mindig szorosan ott van a kommunikációs partnerek közelében, a kommunikációs partnerek között mindig nagy az információbeli különbség, a két partner szociális státusza rendkívül különböző, továbbá a szociális tolmács mindig egyedül dolgozik, soha nem tolmácsteam tagjaként (Gentile 1996:18).

„Basiswissen für Dolmetscher — Deutschland und die Ungarn“ ungarisch dolmetscher budapest ist ein weiterführendes Projekt, das im Rahmen von „Basiswissen für Dolmetscher“ in der Reihe „Transkulturalität — Translation — Transfer“ bei Frank & Timme erscheint. Die Idee dazu entstand im Masterstudiengang Konferenzdolmetschen an der Universität Mainz in Germersheim. ungarisch synchrondolmetscher preis ft Initiatoren waren Studierende, die vor allem die Bedeutung des Hintergrundwissens beim Dolmetschen verdeutlichen und dabei die Wissenslücken der angehenden Dolmetscher schließen wollten. Als wichtig gilt dabei die politische Landeskunde, auf die sich auch das vorliegende Buch hauptsächlich fokussiert.

Normen bilden Werte ab, die in unterschiedlichen Kulturen nicht zwangsläufig gleich gewichtet sein müssen. Für den Dolmetscher bedeutet dies, dass er mit dem fremden Wertesystem vertraut sein und sich der Tatsache bewusst sein muss, dass es sich dabei um kontext-, kultur- und zeitabhängige Parameter handelt: ungarisch dolmetscher

Zur Verdeutlichung stellt Sachovskij die Semantik des Lächelns bei Amerikanern und Russen einander gegenüber: Während das Lächeln im russischen Kontext Ausdruck echter Freude sei, signalisiere es bei Amerikanern in erster Linie Höflichkeit gegenüber dem Kommunikationspartner. ungarisch simultandolmetscher

5 Exkurs zur Geschichte und Gegenwart des Dolmetschens

In den vorausgehenden Kapiteln dieser Arbeit war vom „Dolmetschen“ dolmetscher knigge sowie von der Relevanz der jeweils untersuchten Aspekte von Emotion für „das Dolmetschen“ die Rede. An dieser Stelle soll nun, sowohl für das bessere the-menbezogene Verständnis der Memoiristentexte als auch für einige sich daraus eventuell ergebende Forschungsdesiderata, ein kurzer Exkurs zusammenfassend klären, was das „Dolmetschen“ eigentlich ausmacht.

5.1 Dolmetscharten

Das Dolmetschen „als Sprachmittlung zur zweisprachigen Verständigung für an einem Kommunikationsakt Beteiligte, die keine (auch keine dritte) Sprache gemeinsam haben“425 gehört zu den ältesten Berufen der Welt, aber im Rahmen dieser Arbeit kann es nicht darum gehen, die bis weit in vorchristliche Zeiten zurückreichende Geschichte des Dolmetschens zu behandeln, so auf-schlussreich das auch sein könnte426. Die vorliegende Arbeit befasst sich in erster Linie mit Dolmetschgegebenheiten im 20. und im beginnenden 21. Jahrhundert, wobei der in den Memoiren beschriebene Tätigkeitszeitraum von den zwanziger Jahren des 20. Jahrhunderts bis in die erste Dekade des 21. Jahrhunderts reicht. Die technische Entwicklung, die in diesen rund 90 Jahren vonstatten gegangen ist, hat sich auch auf die Anwendung der verschiedenen Arten des Dolmetschens ausgewirkt. Die älteren Memoiristen berichten bei-spielsweise von Einsätzen im Rahmen bilateraler Gespräche und multilingualer Verhandlungen, bei denen entweder konsekutiv oder simultan flüsternd gedolmetscht wurde.

Beim Konsekutivdolmetschen werden jeweils abgeschlossene Redebeiträge mit einer Dauer zwischen einigen Sekunden (einige Dutzend Wörter) und

mehreren Minuten (mehrere hundert bis mehrere tausend Wörter) im Nachhinein verdolmetscht.

Das Flüsterdolmetschen kommt in Situationen zum Einsatz, in denen ein Text für einen bis drei Zuhörer möglichst zeitsparend ohne technische Hilfsmittel gedolmetscht werden soll. Der Dolmetscher befindet sich hierbei in unmittel-barer Nähe der Rezipienten und flüstert ihnen die Verdolmetschung simultan zu, ein Verfahren, das ihm nicht zuletzt aufgrund der Hörbedingungen und der stimmlichen Belastung einiges abverlangt.

BACK